2. fejezet

A könyv egy érdekes legendát rejt magába. Bevezetésnek elbeszéli, hogy miként hullottak a földre a csillagok, hogy megismerjék az embereket, kiket oly magasból figyeltek.

Allenie a gyönyörű csillag leány is a földre hull, hogy körbe nézzen, mint pár kiválasztott társa. Hold földén és annak is a sötét erdő peremére. Ahol akkor még Fekete kakas de Noire volt az úr és Wolf Marryweather nem volt még sehol.

Fekete kakas befogadta és először, mint szolgálólányt alkalmazta. De hamar kiderült nincs szebb nő a vidéken. Sibilla a boszorkány furmányos tervet kovácsolt, hogy megszerezze a nagyúr kegyeit. Megátkozta Alleniet, hogy szerelme sose teljesüljön be. Csak ahhoz először is a csillag leánynak meg kell ismernie a szerelmet.

A híres vándor Zellion épp Ezüstharmat falújában ütötte fel a tanyáját. Mindenki hozzá járt tanácsokért, mert jártasd volt a világ összes földjén. Hatalmas tengereket is átszelt. Azt senki nem tudja hogyan.

Zellion volt Sibilla célpontja, és a főzetet Allenienek kellet meg innia. Utóbbi nem volt nehéz csak egy rontás és Fekete kakas de Noire máris a javas asszonyért küldetett az az ő érte Sibilláért.

Allenie jóhiszeműen megitta az italt. A várt hatás elmaradt, ahogy ránézett Fekete kakas de Noirera, nem látott mást csak egy férfit, aki nagy föld és hajó flotta tulajdonosa, de semmi egyebet. Nem látott szív szerelmet és nem teljesülhetett be így Sibilla átka sem.

Csillag leány elment Ezüst harmat faluba és ott érte el a vég. Találkozott a fess Zellionnal. Jég szíve nagyot dobbant. Megbabonázva figyelte a vándort, aki könyvek lapjait töltötte meg történeteivel, és elbeszélte minden kalandját este a tűz mellet. Majdnem két hétig figyelte a férfit és vendégeskedett nála. Szerelmük majdnem beteljesülni látszott, mikor megjelent Fekete kakas de Noire, hogy hazavigye jövendőbeli menyasszonyának választott.

A vándor szívét hiába ejtette rabul a csillag leánya, ha Fekete kakas de Noire akar valamit, akkor azt meg szerzi. Allenia nem tehetett semmit, a földes úr katonákkal vitte magával várába, ahonnét nem láthatta Zelliont. Zellion kétségek közt őrlődve tovább indult, hogy újra útra kéljen, hisz fájó szívét csak a vándorok rendíthetetlen szabálya melyszerit hiába hagyod ott szíved egy darabját egy számodra kedves hölgynél, tovább kell, menned, hogy megismerd a végtelent. És Zellion ment. Tovább állt.

Allenia szíve a várban darabokra tört.

Fekete kakas de Noire hiába halmozta el mindenféle kinccsel hiába adott asztalára íncsiklandó ételt. Hiába tett meg bármit, amiről azt hitte feleségének kedvére van, nem járt sikerrel. Allenie szépsége ugyan tündökölt, de a bezártság miatt egyre jobban fakult, és gyöngült.

Fekete kakas de Noire egyre kétségbe esettebben próbálta életben tartani kis feleségét. Még Sibillát is újra a kastélyába hívatta. A boszorka nem volt rest és ármánykodásának hála a földesúr lassan a tenyeréből evett. Allenia pedig szép lassan feledésbe merült a toronyszobába. Na, nem lehetett sokáig feledni, mert állapotára hamar fény derült. Gyermeket hordott a szíve alatt. Hogy kiét? Nem tudta ö maga sem.

Gyermeke megszületése után elzározott a külvilág elöl, és csak Mariának élt, a lányának.

Sok könnyet ejtett Zellionért, a hold látva Allenia szomorúságát gyöngyökké változtatta könnyeit. De a csillag leányon ez sem segített. Bánatát nem oldhatta fel a hold gyöngyök ragyogása. Epekedése a vándorló Zelion után nem csillapodott évek múltával sem.

Mária alig érte el a tizenharmadik élet évét édesanyában szörnyű elhatározás érett meg. Visszatér társaihoz az égbe, hogy onnan figyelje tovább a történéseket a földön. Számára nincs itt maradás. Leányát szomorúan hagyja itt, de a nélkül a férfi nélkül, akit igazán szeret nincs miért tovább itt maradnia, a számára oly sivár helyen.

Leánya Maria nehezen fogadta el döntését kérlelte maradjon legalább a menyegzőjéig, míg apja férjhez nem adja.

Allenia viszont nem engedett akaratából, most nem. Még búcsúzóul oda adta neki a hold gyöngyöket hogy viselje őket büszkén majd a menyegzőjén, mert akkor biztos látni fogja onnan fentről.

Allenia nem közölte Fekete kakas de Noirral, hogy elmegy, azt se mondta meg, hogy miért. Egyszerűen eltűnt a földes úr birtokáról, pontosan úgy, ahogy érkezett.

Könnyek áztatják arcom, mikor lerakom a könyvet. Ez nem lehet kitalált történet ahhoz túlságosan szomorú. Szipogva bújok, még mélyebbre a takarom alá. Fázom, lábaim jég hidegek.